A repulon: Almos vagyok, semmit nem aludtam az ejjel. Emokevel beszelgettunk Skypon reggelig. Termeszetesen a fo tema a gyerekkorunk es Almas volt, igy nagyon gyorsan telt az ido:) Amikor jelezte, hogy nala, Banburyben 11 ora, akkor jottem ra, hogy nalam reggel fel 5 van es mondtam neki, mar ne fekudjunk le. 7-re ott volt a sofor. A szedules, kabultsag, almossag kozepette nem volt erom becipzarozni a taskamat. Igy kenytelen voltam raulni. A pakolast nem nekem talaltak ki. Altalaban tul sok ruhat viszek, de van amikor tul keveset. Nem tudom ez mikor javul meg. Szerintem mar soha. Elertem idoben a repterre, talan meg tul idoben. A legfajdalmasabb dolog varakozni. Atrepultem Kalkuttaba, 2 es fel ora volt az ut. Termeszetesen kozepen ultem, mar nem volt hely ablak mellett. Egy fiatal, kinai lany es egy indiai oregember koze. Ezzel annyit ertek el, hogy a fejem hol az egyik-, hol a masik vallan pihent. Neztek amikor a szemem kinyitottam, de azonnal csuktam is be. Lattam itt jo kezekben vagyok. Vegre megtalaltam a nemzetkozi repteret es miutan harom bangladesi csalad kert fel fotozasra, ahol nekem csak ulni es mosolyogni kellett….sorba szolitottak. Busszal vittek a felszallopalya kozepebe es traktorral hoztak a csomagokat. En meg ilyent nem lattam. Itt ulok a Bangladesh Airlines (Biman) repulojen, amit szerintem nagy kedvesseggel neveztek repulonek. Ez olyan mint egy leghajo. Docog es nagyon zug. Amikor a felhon atmegyunk, meg egyet doccen. Soha nem veszem elo a laptopom utazas kozben, de most komolyan felek. Hallgatom a zenet es varom, hogy mi lesz ebbol. Megerkezek Dhakaba vagy sem. Kozben fotokat keszitek a telefonommal, ezeket utolag beteszem. (foto 1: tombhaz rengeteg)
foto 2: arviz utan
foto 3: szmog es tombhazak
Utolag: A kollegak, az osszes ember akivel talalkoztam es beszelgettem: nagyon kedvesek es baratsagosak voltak. (foto 3: Jewel, Shakhawat es en)

Nagyon jol ereztem magam. Sokkal finomabb etelek vannak mint Bangaloreban. Nincs vendeglo, kocsma vagy diszko. Semmi. Kiveve a hoteleket, ahol persze minden tomve van jobbnal-jobb italokkal, etelekkel es zenes estekkel sozrakoztatjak a vendegeket. Vannak privat klubbok, ahova csak klubtagok mehetnek be es idegenek veluk. Helyi, nem klubtag nem lehet vendeg. Gondolom, mondanom sem kell, hogy milyen eredeti, csodas esteket szerveznek igy. Az utolson az ex-allamelnok es a penzugyminiszter is ott voltak. Kezet fogtam veluk:) Persze erdekessegnek szamitottam ott, ezert sorban jottek oda kezet fogni az emberek;)) Erdekes elmeny volt es nagyon kellemes idot toltottem ott. Vissza kell mennem 2 het mulva.
Summary of the above: I am not using my laptop while on board, however I was really scared on this particular flight to Bangladesh/Dhaka and had to do something which made me feel relaxed: listening to lounge and writing how I feel...as if I would be writing for the last time:)) I was very tired since I did not sleep the previous night at all. I was chatting with Emoke with whom we were best friends, neighbors during childhood. She was also born in the same year, same month: August, 1980:) She lives in Banbury/UK therefore we do not see each-other often. Was very nice to talk about our childhood.
I did not know much about Bangladesh. I knew the country has a high poverty rate and it is among the most densely populated countries in the world. I did not know what to expect, did not know what will happen but I did not go there with prejudice. I said, let me see...and then come to a conclusion. I had a splendid week!!! Colleagues, all he people with whom I have been interacting with, were amazingly friendly. The food was very good, much better in terms of choices than Bangalore. No pubs in Dhaka. Everything is happening behind the doors, live music, all assortment of drinks, food! I had Hungarian Goulash as well!!! All these events are for the high class who are club members. I had a good time in this country where the population density and so on, are compensated with good -, warm hearted, friendly people. Thank you all :)